Megtanítom az énekeinket, együtt tanuljuk a beszélgetést Istennel, az imádságot. Bibliaismeretet adok, közösséget építek, a gyülekezeti alkalmakon való tevékeny részvételre szoktatom az ifjakat. Elsajátítják, hogy mit jelent evangélikus keresztényként jelen lenni ott, ahol élünk. A gyerekek többségének szülei ugyanis csak elvétve vesznek részt gyülekezeti alkalmakon, ezért nem lehet rájuk hagyni az evangélikus öntudat kialakításának, erősítésének feladatát.
A gyerekekkel gyakoroljuk a másság elfogadását is. Nem csak a halmozottan hátrányos helyzetre gondolok, hanem arra is, hogy miközben én keresztény, hívő ember vagyok kisgyermekkorom óta, akiket tanítanom kell, nem azok, és lehet, hogy nem is lesznek soha, mégis teszem a dolgom, mert hiszek a Szentlélek munkájában. A hittant mint tantárgyat nem megutáltatni akarom a szabályozás és osztályozás kényszere alatt, hanem megszerettetni velük az Isten dolgaival foglalatoskodást. Nem csak tananyagot kívánok átadni, hanem egy életformát, mely szemléletformáló, értékes és élhető.
Kis csoportokban tanítok, így minden gyermeket a képességeihez mérten tudok kezelni. Sokkal nyitottabbak felém és egymás felé is. Fontosnak tartom, hogy megtanulják vállalni a saját véleményüket, és képesek legyenek az együtt gondolkodásra és tervezésre a társaikkal.
Alapvetőnek tartom a biblia-(majd egyház-)ismeret oktatását, Isten és Jézus szeretetének megéreztetését, a „fontos vagyok” tudatának kialakítását.
A megfelelő – az adott életkorban átadható – bibliai történetek kiválasztása kulcsfontosságú, mert a példázatokon keresztül sokféle lelki nevelési célt tudunk elérni.
Alkalmazkodom a gyermek pillanatnyi lelki állapotához, a figyelek rá, hogy érezze, keresztényként a másik meghallgatása milyen alapvető jelentőségű. A gyerekek jelenlegi tudásának szintjén igyekszem megvalósítani az új ismeret elsajátíttatását és számonkérését, hogy ne érezzék nyomasztónak hiányosságaikat. Mindig kiemelem és hangsúlyozom azokat a tulajdonságaikat, képességeiket, melyekre előnyösek, az adott gyermek erősségét jelentik, s amelyekre a hittanoktatás során támaszkodni lehet. A képességeiket is aszerint tudom fejleszteni, ha előzetesen felmérem, mihez is kaptak talentumot. A kellemes légkör és a jó hangulat fenntartását is nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekek szívesen vegyenek részt ezeken a foglalkozásokon. Szemléletes, érdeklődést felkeltő A hittanfoglalkozás feladata, hogy szemléletes legyen, felkeltse a gyermekek érdeklődését és különüljön el az egyéb napi tevékenységektől. A munka és játék, a követelmény és az engedmények helyes aránya, illetve a következetesség mindig meghálálják a beléjük fektetett energiát.
Fontosabbnak tartom magának az órának a bizalmi légkörét, szeretetteljes hangulatát, mint a „tananyag” szigorú értelemben vett leadását.
Nem lehet mindig a könyv szerint haladni, életközelibbé kell tenni az órákat. A könyvek gyakran elfeledkeznek erről, s csak az elméletről szólnak.
Meghatározó, hogy egy helyzetet hitoktatóként hogyan tudok kezelni. Ha például két negyedikes elveszi egy másodikostól a labdáját a nagyszünetben, aki ezért csúnyákat mond rájuk, biztos, hogy ezt a történetet hittanórán előbb-utóbb előveszem. Lehet, hogy nem is közvetlen módon, de beleszövöm a tananyagba, majd egy bibliai példa segítségével oldom meg a viszályhelyzetet. Ezt azért tartom lényegesnek, mert így meglátják a gyerekek, hogy a bibliai történetek tanúságai örökérvényűek.
A hittanóráknál elhagyhatatlan, hogy a változatos foglalkozások után a gyerekek mindig üzenettel térjenek haza.
